2019. január 1-i hatállyal módosult a tudományos kutatásról, fejlesztésről és az innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény, mely az innovációs járulék-kötelezettséget előíró szabályokat is tartalmazza.
A változás lényege, hogy az innovációs járulék fizetésére azok a vállalkozások is kötelezetté váltak, amelyek az önálló mutatószámai alapján nem lennének azok, de a partner- és kapcsolódó vállalkozásaikkal összeszámított adatok azt eredményezik, hogy elérik a középvállalkozási méretet az üzleti év első napján.
A KKV kategórián belül pedig kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
a) összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.
Tehát 50 főt elérő összevont létszám esetén már nem beszélhetünk kisvállalkozásról.
A járulék alapja a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 39. § (1) bekezdése alapján meghatározott adóalap, azaz az iparűzési adóalap, csökkentve a Htv. szerint kimutatott, külföldön létesített telephelyre jutó iparűzési adóalaprész összegével.
A járulék mértéke a járulékalap 0,3%-a.
